Csirke szennyvízkezelési folyamat
1. Szennyvíz jellemzők
A tojást-tojó csirkefarmokban a csirketrágyát a megmaradt takarmányokkal, a csöpögő takarmányokkal és a trágyavályúk öblítővízével keverik össze, hogy trágyakeveréket képezzenek. A csirkeházakat gyakran átöblítik, a keltetőket pedig rendszeresen öblítik és fertőtlenítik, így nagy mennyiségű szennyvíz keletkezik. A csirketrágya szennyvize nagy koncentrációban tartalmaz szerves szennyező anyagokat és lebegő szilárd anyagokat, valamint tápanyagokat, például nitrogént és foszfort, különösen magas ammónia-nitrogéntartalommal. Ez kihívást jelent a biokémiai kezelésben, különösen a denitrifikációban.
(1) Szerves szennyező anyagok:A trágya nagy mennyiségben tartalmaz széntartalmú vegyületeket, ammóniavegyületeket és egyéb lebomló szerves anyagokat. Víztestbe kerülve zavarosodást, sárgulást, kellemetlen szagokat okoz. A mikrobiális tevékenység kimeríti az oldott oxigént, ami anaerob bomláshoz vezet, amely különféle kellemetlen szagú anyagokat termel, így a víz feketévé és fogyasztásra alkalmatlanná válik.
(2) Nitrogén- és foszforszennyezés:A nitrogén és a foszfor a fő tápanyag-szennyező anyagok a csirketrágyában. A szerves bomlás során a szerves nitrogén és a foszfor szervetlen formákká alakul. A legtöbb nitrogénvegyület nitráttá oxidálódik, amelyek egy része a talaj felső rétegében marad, míg mások a talajvízbe szivárognak, és hosszú távú szennyezést okoznak. A folyókba és tavakba kerülő túlzott foszfor eutrofizációhoz vezet, kontrollálatlan algák és planktonnövekedést vált ki, csökkenti az oldott oxigén mennyiségét, és olyan méreganyagokat termel, amelyek közvetlenül befolyásolják a halak növekedését. A nagy-algavirágzások növelik a víz zavarosságát, akadályozzák a fotoszintézist, és a vízi növények és algák pusztulását okozzák. Az elhalt algák ezt követő anaerob bomlása tovább rontja a vízminőséget és károsítja az ökoszisztémát.
(3) Ásványi elem szennyezés:Az étvágy serkentésére gyakran sót adnak az állatok és a baromfi takarmányához. Ez növeli a széklet és a vizelet sótartalmát, ami hatással van az állatok egészségére, szennyezi a talajt és negatívan befolyásolja a termés növekedését. A megfelelő szennyvízkezelés végrehajtása segít csökkenteni az állat- és baromfitrágya által okozott talaj- és vízszennyezést.
2. Kezelési folyamat
A kezelési folyamat elsősorban a biokémiai módszereken alapul, amelyeket fizikai-kémiai módszerekkel kombinálnak. Az általános biokémiai megközelítések közé tartoznak az eleveniszapos eljárások, a biofilmes eljárások, a kombinált anaerob-aerob módszerek és a hidrolízis-savanyítás, amelyet aerob kezelés követ. Kis-léptékű műveletekhez a kombinált hidrolízis-savasítási és aerob eljárás alkalmasabb. Az anaerob lebontás csökkenti az energiafogyasztást és az üzemeltetési költségeket, miközben lehetővé teszi a metán hasznosítását.
Az ajánlott folyamat a "Szilárd-Folyadékleválasztás → Anaerob → SBR" folyamat, a következő munkafolyamattal:
A napi csirketrágyát manuálisan gyűjtik egy száraz trágyagödörben, komposztálják és szerves trágyaként használják fel.
Az öblítési szennyvizet szennyvízárkon keresztül tartályba gyűjtik. Előzetes mechanikai szűrés után a leválasztott trágyaiszapot a száraztrágyához adjuk műtrágyaként.
A levegő flotációja csökkenti a lebegő szilárd anyagokat és részleges denitrifikációt biztosít.
A szennyvíz egy hidrolízis tartályba kerül, ahol a fakultatív mikroorganizmusok az összetett szerves anyagokat egyszerűbb vegyületekké bontják le. Ez a tartály az áramlást is szabályozza a későbbi kezelés stabilizálása érdekében.
A hidrolizált szennyvizet egy UASB reaktorba szivattyúzzák anaerob kezelés céljából.
Az anaerob tartályból származó szennyvíz egy ülepítő tartályba, majd egy közbenső tartályba folyik. A szennyvíz egy része folyékony műtrágyaként kerül felhasználásra, a többi pedig egy SBR-be kerül további kezelésre.
Az SBR szennyvíz kibocsátás előtt ultraibolya fertőtlenítésen és természetes oxidációs tókezelésen esik át.
A hidrolízis-, anaerob- és SBR-tartályokból származó iszapot sűrítik és ideiglenesen tárolják. A lemezes-és-keretes szűrőpréssel történő víztelenítés után az iszapot szerves trágyaként a szárított trágyához adják.
Kacsafarm szennyvízkezelési folyamata
1. Szennyvíz jellemzők
A kacsatelepi szennyvíz főként kacsatrágyából és öblítővízből származik. Magas koncentrációban tartalmaz szerves szennyező anyagokat, zavarossá, sárgává és bűzössé{1}}szagolják a vizet. A kacsatrágya nitrogénben és foszforban gazdag, ami szennyezheti a talajvizet, és eutrofizációt okozhat a folyókban és tavakban, ami algavirágzáshoz és a halak növekedését károsító méreganyagokhoz vezet.
Ezenkívül az emészthetetlen takarmánykomponensek és a kacsatollak jelentősen növelik a lebegő szilárd anyagok mennyiségét, ami kihívást jelent a kezelés számára. A kacsa szennyvízkezelésének hagyományos módszerei magas költségekkel, összetett folyamatokkal és nem kielégítő eredményekkel járnak.
2. Kezelési folyamat
A kacsafarm tiszta termelési eljárást alkalmaz:
A napi kacsatrágyát összegyűjtik, komposztálják és szerves trágyaként használják fel.
Az öblítő szennyvizet tóban gyűjtik össze, mechanikusan szűrik, és a leválasztott iszapot komposztálják.
A szennyvíz egy szabályozó tartályba kerül, hogy stabilizálja az áramlást és a biogáz fermentációjának minőségét.
Az emésztőből származó biogáz iszapot haltakarmányként egy ökológiai tóban tárolják; néhány tóvíz újra felhasználható kacsaházak mosására.
A szárított kacsatrágyát és iszapot erjesztik szerves trágya előállítására.
Ez a megközelítés körkörös hasznosítást ér el, és elősegíti az ökológiai gazdálkodást.
Sertéstelepi szennyvízkezelési folyamat
A sertéstelep szennyvízkezelési folyamata a következő:
Bar képernyő → Hajleválasztó → Szilárd{0}}folyadékleválasztó → Hidrolízis-savanyító tartály → UASB → Elosztó tartály → A2/O tartály → Másodlagos ülepítő tartály → Közbenső tartály → Fertőtlenítés → Kiürítés
A folyamat leírása:
A rúdszűrő eltávolítja a nagy részecskéket.
A szőrleválasztó eltávolítja a sertésszőrt, védi a szivattyúkat és a mellékberendezéseket.
A szilárd-folyékony leválasztás a trágyaiszapot a kezelésre irányítja, míg a szennyvíz az UASB-be kerül.
A hidrolízis{0}}savanyító tartályok nagy szerves molekulákat bontanak le oldható vegyületekké, így előkészítik a szennyvizet a biológiai tisztításhoz.
Az UASB-kezelés szemcsés iszapot használ a legtöbb szerves szennyezőanyag eltávolítására, és egyidejűleg elválasztja a szilárd anyagokat, folyadékokat és gázokat. A biogázt későbbi felhasználás céljából összegyűjtik.
A szennyvíz egy elosztótartályba áramlik, az anaerob szennyvizet keverve némi hidrolízis{0}}savanyítási szennyvízzel, hogy biztosítsa a biológiai lebonthatóságot az aerob kezeléshez.
Az A2/O tartályban a szén, a nitrogén és a foszfor biológiai tisztítása egyszerre történik, így biztosítva, hogy a szennyvíz megfeleljen a nitrogén- és foszforszabványoknak.
A másodlagos ülepítés elválasztja az iszapot a víztől. Az iszap egy része visszakerül az A2/O tartályba; a felesleges iszapot kezelésre küldik.
A szennyvizet egy UV-fertőtlenítő berendezésbe szivattyúzzák a közvetlen kibocsátás előtt.
